HÁTFÁJÁS

A fájdalom, amely hatással van mindennapjainkra

A hátfájás nagyon gyakori probléma, amely rányomja bélyegét mindennapi életünkre.

Szinte mindannyian szenvedtünk már hátfájástól, amely miatt gyakran abba is kellett hagynunk normál hétköznapi tevékenységeinket.

MI AZ A HÁTFÁJÁS?

A hátfájás olyan probléma, amelyet legtöbbünk élete során legalább egyszer megtapasztal. Egyre gyakrabban fordul elő modern társadalmunkban, amely hozzászoktatott bennünket a gyakran egészségtelen életmódhoz, amelyet sok ülés, kevés mozgás, helytelen testtartás jellemez, például amikor az íróasztalunknál ülünk, vagy amikor számítógépünket, okostelefonunkat vagy táblagépünket használjuk. Az eredmény egy tónusvesztett izomzat, amely küzd, hogy betöltse funcióját, miközben kisebb-nagyobb tünetekkel próbál jelezni nekünk.

A hátfájást okozhatja trauma vagy feszülés, megjelenhet fokozatosan, de akár hirtelen is. A legtöbb esetben csak néhány napig tart, és fájdalomcsillapító gyógyszerekkel jól kezelhető. A megelőzés érdekében ugyanakkor sokat lehet tenni. Egyes esetekben azonban a hátfájás hosszabb ideig is eltarthat, vagy akár krónikussá is válhat, azaz a tünetek több mint 12 hétig, akár hónapokig elhúzódhatnak.

A HÁTFÁJÁS ISMERTEBB FAJTÁI

A hát részt vesz a legtöbb mozgásban, amit napközben, sőt alvás közben is végzünk. Ezért ez egy olyan terület, amely állandó stressznek van kitéve, trauma érheti, begyulladhat, melyek olykor nagyon fájdalmas hátfájást okozhatnak. Legismertebb típusai a következők:

LUMBÁGÓ
ISIÁSZ
PORCKORONGSÉRV

LUMBÁGÓ

Amikor hátfájásról beszélünk, leggyakrabban a derékfájdalmat értjük alatta, amely a hát alsó részének izmait vagy csontjait érinti. Ez a lumbágó. A derékfájdalom  - fennállásának időtartama szerint – a következőképpen osztályozható:

• akut deréktáji fájdalom, ha a fájdalom 6 hétnél rövidebb ideig tart;
• szubkrónikus derékfájdalom, amikor a fájdalom időtartam 6 és 12 hét között van;
• krónikus deréktáji fájdalom, ha a fájdalom időtartama meghaladja a 12 hetet.

A deréktáji fájdalmat általában kiterjedt, időnként intenzív fájdalom jellemzi, amely mozgás közben nem változik, és egyes esetekben lefelé sugárzik, a fenék környékéig. A deréktáji fájdalomhoz társulhat néhány olyan tünet, amelyek akár súlyosabb patológia fennállására is utalhatnak. Ezek a következők:

• fogyás;
• a hólyag- vagy a székletürítés szabályozásának nehézségei;
• izomgyengeség, amely megnehezíti a mozgást;
• a fenék zsibbadása;
• törések;
• egy éven belül történt műtétből eredő fájdalom;
• láz;
• jelenlegi vagy korábbi daganatok;
• húgyúti fertőzések.

Ha a fentiek közül egy vagy több a hátfájással egyidőben jelentkezik, tanácsos orvoshoz fordulni a megfelelő vizsgálatok elvégzése érdekében.

A derékfájás okai sokfélék és különböző természetűek lehetnek. Alább felsorolunk jónéhányat:

• izom- vagy csonttrauma;
• autó-, motor- vagy sportbaleset;
• a fizikai aktivitás hiánya;
• túl nehéz munka;
• rossz testtartás;
• izomgyengeség;
• hyperlordosis vagy -scoliosis (a gerinc rendellenes görbületei);
• túlsúly;
• kiszáradás vagy elégtelen napi vízfogyasztás;
• dohányzás;
• helytelen lábtámaszték járás közben;
• rágási vagy állkapocs ízületi problémák;
• porckorongsérv vagy csigolyatörés;
• túlzott stressz vagy pszichés problémák, például depresszió;
• osteoarthritis (ízületi porckopás);
• rheumatoid arthritis (rheumás ízületi gyulladás);
• a gerinc fertőzései vagy daganatai.

Nőknél a terhesség alatti derékfájás sem ritka, hiszen az ágyéki és a keresztcsonti területet érintik leginkább az izomfeszülést okozó tartásváltozások.

A derékfájdalom (lumbágó) kezelése

Akut derékfájdalom esetén javasolt a fájdalmas terület kímélése, valamint vény nélkül kapható fájdalomcsillapító gyógyszerek alkalmazása. Ha krónikus derékfájdalomtól szenved, nem javasolt a túl sok ülés, igyon sok vizet, kerülje az alkoholt, és próbálja meg masszázzsal lazítani az izmokat. Vannak, akik hasznosnak tartják az olyan terápiákat, mint a lábreflexológia, a shiatzu vagy az akupunktúra. Krónikus derékfájdalom esetén mindig célszerű szakorvoshoz fordulni a megfelelő vizsgálatok és kezelés érdekében.

A derékfájdalom kezelésében a hangsúly leginkább a kiváltó okon kell legyen. De a megelőzés terén természetesen sokat tehetünk, kezdve a túlzottan mozgásszegény életmód kerülésével. Testének formában tartása érdekében a következő gyakorlatok rendszeres végzését javasoljuk:

• légzőgyakorlatok;
• nyújtás hetente legalább 2-3 alkalommal;
• a has- és a hátizmok erősítése;
• ügyeljen a helyes testtartásra, mind állás, mind ülés esetén;
• gerinctorna.

ISIÁSZ

Sokan szenvednek isiászban, vagyis ülőideg-zsábában is, amit a betegségben érintett ülőidegről neveztek el, melynek latin neve nervus ischiadicus. Az isiász az ülőideg által generált fájdalom, amely testünk legnagyobb és leghosszabb idege, amely a hát alsó részétől a comb hátsó részén haladva éri el a lábfejet.

A hát ágyéki részét és azt a teljes területet érinti, melyen keresztülhalad az ülőideg. Az utóbbi években igen gyakori, köszönhetően szintén a megszokott mozgásszegény életmódnak és helytelen testtartásnak, mely az ülőideg kompresszióját vagy gyulladását okozhatja.

Két típusa van:

• akut típus, amely esetén az első 2-3 napban éri el a fájdalom a csúcspontját, ami azután fokozatosan enyhül, végül megszűnik;
• krónikus deréktáji fájdalom, amely akkor jelentkezik, ha a fájdalom tartósan fennáll, és meghaladja a néhány napos időtartamot.

Fő tünete az erős fájdalom, amely a hát alsó részét érinti, és a fenékig, a comb hátsó részéig terjed, végül eléri a lábfejet. Ez a fájdalom általában csak az egyik oldalt érinti, de néhány esetben mindkét oldalon előfordulhat.

Az ülőideg kompressziójának vagy gyulladásának okától és típusától függően a fájdalom eltérő intenzitású és módozatú lehet. Mivel ez egy ideg, amely érzékszervi információkat hordoz, olyan tünetek is kísérhetik, mint az érzékelés elvesztése, zsibbadás, gyengülés, bizsergés (különösen az alsó végtagokban). Ezek a tünetek akár különböző területeken is jelentkezhetnek, például a bizsergés a lábban, a zsibbadás pedig a fenékben. A fájdalom erősödhet megerőltetésre, ha megfeszíti a lábát, ha köhög, ha tüsszent, ha hosszabb ideig egy helyben ül.

Az isiász okai az ülőideg összenyomódásában vagy gyulladásában keresendők, melynek legyakoribb kiváltó okai a következők lehetnek:

• porckorongsérv, amely az isiász fő oka;
• izomszakadás;
• izomrövidülés;
• az ágyéki-keresztcsonti terület degeneratív discopathiája, azaz a csigolyákat elválasztó porckorong károsodása vagy eltűnése;
• az ágyéki-keresztcsonti gerinccsatorna beszűkülése;
• spondylolisthesis, azaz az utolsó ágyéki csigolya előrecsúszása a keresztcsont felett;
• piriformis szindróma, azaz amikor a fenékben található piriformis izom begörcsöl, és nyomja az ülőideget.

A kockázati tényezők a következők:

• túlzottan mozgásszegény életmód;
• előrehaladott életkor, amely bizonyos esetekben fokozhatja a porckorongsérv kialakulásának a kockázatát;
• elhízás, amely túlterhelheti a gerincet;
• olyan munkák, tevékenységek vagy sportok végzése, amelyek során súlyokat kell emelnie vagy csavarnia kell a hátát.

Az isiász kezelése

Bár az isiász kialakulásának legfőbb oka a csigolyák öregedéssel összefüggő degenerációja, amely nem kontrollálható tényező, mégis jelezni kell, hogy vannak olyan megelőző óvintézkedések, amelyek minden esetben csökkenthetik az isiász kialakulásának a kockázatát.

Ezek a következők:

• ügyeljen a helyes testtartásra;
• rendszeres testmozgás;
• izomtónus fenntartása gyakorlatokkal és nyújtással;
• sajátítsa el a súlyemelés helyes technikáját;
• gondosan válassza ki a matracát és a székeit;
• olyan sportokat válasszon, amelyek az izmokat nyújtják is, nemcsak összehúzódásra késztetik, mint például a séta, a futás, az úszás, a jóga és a pilates;
• figyeljen a megfelelő testtartásra különösen akkkor, amikor számítógépen dolgozik, vagy táblagépet és okostelefont használ;
• csökkentse vagy hagyja abba a dohányzást, ami felgyorsítja a csontdegenerációt;
• csökkentse vagy kerülje az alkoholfogyasztást;
• ügyeljen az egészséges és kiegyensúlyozott étrendre, a megfelelő mennyiségű gyümölcs és zöldség fogyasztásáea; 
• fogyasszon mindennap elegendő vizet;
• figyeljen a megfelelő éjszakai pihenésre.

Ha nem valamilyen konkrét patológia okozza, az isiász néhány héten belül magától meggyógyul. A fájdalom csillapítására pihenés, jegelés, enyhe nyújtás alkalmazható, valamint vény nélkül kapható fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő gyógyszerek szedhetők. Súlyos esetekben, vagy ha a tünetek hosszabb ideje fennállnak, javasolt orvoshoz fordulni, aki pontosan diagnosztizálja az isiász kiváltó okait, és meghatározza a legmegfelelőbb kezelést.

PORCKORONGSÉRV

Gerincünknek a hát- és hasizmokkal együtt az a feladata, hogy megtámassza a törzset és támogassa mozgásában. 26 csigolyából áll, amelyeket a porckorongok választanak el egymástól, amelyek puhábbá teszik a csigolyák közötti interakciót, és megakadályozzák, hogy egymáshoz ütődjenek vagy dörzsölődjenek. Az évek múlásával (illetve korábban, ha rendszeresen végzünk olyan tevékenységeket, amelyek a gerinc túlzott megterhelésével járnak) a porckorongok elhasználódnak, elvesztik rugalmasságukat, és megsérülhetnek.

Porckorongsérv esetén a porckorong fala átszakad, a belsejében található kocsonyás anyag a gerinccsatorna felé türemkedik, ott pedig nyomhatja a gerincből kilépő idegeket, ami fájdalmat okoz.

A tünetek elsősorban a sérült porckorong elhelyezkedésétől függenek. Ha a hát felső részén vagy a nyakon történik a sérülés, a tünetek a következők lehetnek:

• nyaki fájdalom;
• zsibbadás vagy bizsergés a nyakban, a vállban, a karban vagy a kézben.

Ha a porckorongsérv az ágyéki területen jelentkezik, a következő tünetek jelentkezhetnek:

• hátfájás, különösen mozgás közben;
• zsibbadás vagy bizsergés a hátban, a fenékben, a nemi szervekben, a lábakban vagy a lábfejben.

Ha a porckorongsérv testünk legnagyobb és leghosszabb ülőidegét nyomja, amely a hát ágyéki szakaszától a lábfejig tart, akkor isiászos tüneteket okozhat.

Ha a porckorongsérv a gerincvelőt nyomja, súlyosabb tünetek is felléphetnek, mint például izombénulás vagy izomgörcsök.

A porckorongsérv fő oka a porckorongok kopása. Ezt szinte mindig az évek múlása vagy a különösen megerőltető tevékenységek végzése idézi elő.

A porckorongsérv kialakulásának legfőbb kockázati tényezői tehát a következők:

• életkor: a porckorongsérv gyakrabban fordul elő 50 év felettieknél a porckorongok öregedése miatt;
• dohányzás, amely csökkenti a vér oxigénszintjét, ami a csontokra is hatással van;
• túlsúly, ami túlzott igénybevételt okoz az ágyéki régió porckorongjaiban;
• magasság: a magasabb embereknél jobban terhelődik az ágyéki gerincszakasz;
• megterhelő fizikai munka, extrém sportok és olyan tevékenységek, amelyek túlzottan megterhelik a hátat, vagy hosszú ideig tartó ülést vagy állást igényelnek;
• súlyemelés;
• a hátat érő trauma vagy sérülés, például baleset vagy esés következtében.

A porckorongsérv kezelése

Vannak olyan szokások, amelyek segítségével megelőzhetjük a porckorongsérvet. Például:

• végezzen célzottan olyan gyakorlatokat, hogy a teste hajlékony legyen, hátizmai pedig erősek és rugalmasak legyenek.
• nehéz tárgyak emelésekor jobb kihasználni a lábak erejét, és nem hajlítani vagy csavarni a hátat vagy a nyakat;
• ha sok órát kell ülve töltenünk, például vezetés közben, vagy ha íróasztalnál dolgozunk, tartsunk gyakran szünetet, miközben nyújtózkodunk és sétálunk egy kicsit;
• ügyelünk a helyes testtartásra, állva és ülve egyaránt.

A porckorongsérv sok esetben nem igényel műtétet (az csak a legsúlyosabb esetekben javasolt), és a pihenésnek és a fizikoterápiának köszönhetően idővel javul. Ha 4-6 hét elteltével sem történik javulás, akkor kezelőorvosa valószínűleg további vizsgálatokat fog kérni.

A tünetek enyhítése érdekében fordulhat gyógytornászhoz, valamint alkalmazhat vény nélkül kapható fájdalomcsillapító gyógyszereket.